 |
| |
„Soha
nem szabad elfelejtenünk, hogy még akkor is
megtalálhatjuk az élet
értelmét, amikor reménytelen helyzetbe
kerülünk, amikor olyan sorssal
nézünk szembe, amelyen nem lehet
változtatni. Mert ilyenkor az számít,
hogy tanúságot tegyünk a legjobb
értelemben vett,
egyedülállóan emberi
lehetõségrõl, ami arra
való, hogy
a
személyes tragédiát
gyõzelemmé alakítsuk át,
hogy a
nehéz helyzetet kiemelkedõ emberi
teljesítménnyé változtassa.
Amikor többé már nem tudunk egy
helyzeten változtatni,
az a kihívás
ér bennünket, hogy magunkat változtassuk
meg.”
V. E. Frankl
|
|
|
|
|
|
|
|
„Nem
pörölök.
Élek
és hallgatok, most angyal õ, ha vannak angyalok.
De itt lent minden unt
és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.”
Márai
Sándor
|
|
|
|
Vigaszra vágysz? Elveszítettél valakit, akit
szerettél? Szeretnék segíteni neked
életednek ebben
a nehéz szakaszában, a gyász szomorúságában. Megosztom
veled a fájdalmadat, ha ketten hordozzuk, talán
könnyebb lesz. Felajánlom a
szeretetemet, a veled levésemet és a
szakértelmemet.
Életünk
szüntelen
változás,
amelynek
során folyamatosan meg
kell válnunk valamitől. Néha olyan nagy
veszteség ér bennünket,
hogy azt
gondoljuk, talán soha nem szabadulunk meg attól a fájdalomtól, ami
az életünk
részévé vált. Egy
mély gyász viseléséhez
szinte hősies bátorságra van
szükség. A gyász sötétség, a gyász magány, a gyász
elszigeteltség, a gyász reménytelenség, a gyász a jövőnk
elbizonytalanodása, a gyász az érzelmek és gondolatok
kontrollálhatatlan áramlása.
A
fájdalomból azonban van kivezető út.
Szívünkben örökre megőrizve
eltávozott szerettünket, lassan az élet,
a fény felé fordulhatunk, és
elindulhatunk megtalálni ismét a
békénket.
Hogyan
segíthetsz
magadon, hogy enyhüljön a fájdalmad? Tíz
levélből álló
támogatás és
havi segítő gondolatok gyászolóknak.
Feliratkozhatsz itt!
Polcz
Alaine sokszor
mondta nekem:
„Nem
baj, ha
nem ismerem a célomat, elég, ha a
célom ismer engem.” Hosszú
élete tapasztalataiból merítve
állította ezt, továbbá azt,
hogy életének
térképét
böngészgetve azt látja, mintha egy előre
megírt partitúra alapján haladt volna
életének útjain, és amit
időnként átélt, és
szörnyű csapásnak gondolt, az visszatekintve egy
szükséges lépés volt, ami
vezette őt életének
kiteljesedéséhez. Az én
partitúrámban egy súlyos
betegség elvezetett a hospice mozgalomhoz, ahol sokat
tanulhattam az elmenők kísérése
közben, majd ebből kibontakozott a
gyászolókkal való
foglalkozás.
Eltöprengtem
Alaine mondatán, vajon
tényleg a céljaink találnak meg
minket, nem mi jelöljük ki az utunkat? Azt hiszem,
igaz, hiszen egyik dologból kibomlik a másik,
olyasmik, amiket előre nem is álmodhattunk magunknak,
ugyanakkor úgy látom, a célok csak
akkor találnak meg, ha tevékeny,
alkotó életet élünk, nyitott
a szívünk, és lehetőséget
adunk a céloknak a hozzánk való
kapcsolódáshoz.
Az
utóbbi
években a családtagjaikat, barátaikat
elveszített gyászolók mellett egyre több olyan
szülő
talált
rám, akik elveszítették
születendő, vagy
megszületett kisbabájukat. Ennek
következtében sokat tanultam a
perinatális gyászról,
könyveket, tanulmányokat írtam a
témában. Minél
több nővel találkoztam, annál
inkább nőtt bennem a megértés,
együttérzés és szeretet a női
sors fájdalmas veszteségeinek
átélői
iránt, de ugyanígy az apák
iránt is, akik − bár
éppúgy elszenvedői e
veszteségnek − sokszor mostoha módon
háttérbe szorulnak. A
megértés
mellett remélem szakmai tudásom folyamatos
fejlődésével is
hozzájárulok
a hozzám forduló párok lelki
egészségének a
fenntartásához.
Kríziseinkből
megerősödve kerülhetünk ki,
félelmetes veszteségeink
életünk
sorsfordítójává
válhatnak. Nem azt mondom, hogy jó, hogy
megtörtént, ami megtörtént.
Sajnálom, hogy fájdalmas veszteség
ért. Csak azt szeretném, hogy tudd, ha
már megtörtént a tragédia, a
veszteség, és ezen már nem lehet
változtatni, lehet értelmet találni a
történteknek, és van élet a
veszteség után.
Nem
könnyű azonban egyedül kimozdulni a
mélypontról, néha
segítségre van szükség. Ehhez
kínálom fel szerető
támogatásomat és
tudásomat:
Hogyan
segíthetsz
magadon, hogy enyhüljön a fájdalmad? Tíz
levélből álló
támogatás és
havi segítő gondolatok gyászolóknak.
Feliratkozhatsz itt!
„Vendégbabák”
szüleinek gyászcsoportja
A csoport korai veszteséget elszenvedett szülők
(vetélés, művi abortusz,
halvaszülés, csecsemőhalál)
számára nyújt
segítséget. A sorstársak
elfogadó
közösségében szót
kaphat a fájdalom, a harag, a bűntudat és minden
olyan érzés, amit elrejtünk, kimondani
szégyellünk, vagy egyszerűen csak nincs kinek
kimondani. Képzett
gyásztanácsadóként nem
csupán a beszélgetéseknek adok teret,
hanem aktív részvételemmel
segítem a gyászfolyamatot.
A gyászcsoport látogatása
díjtalan. Helyszín: Budapest Hospice
Ház, Bp. III. ker. Kenyeres u. 18-22. A
találkozók kéthetente
történnek, ősztől tavaszig tartó
időszakban.
Jelentkezni
lehet: magdolna@singer.hu
„Kedves
Magdi!
Szeretném
megköszönni mind azt a
segítséget, amit
általad és a csoport által kaptam.
Mindig
félve mentem el a beszélgetésekre, de
mindig
kisimulva jöttem el. Mindig csodáltam azt az
életérzést, és
pozitív
kisugárzást, amit felénk
adtál. Nagyon
sokat merítettem a blogjaidból, a
honlapodból.
Fantasztikusan élsz, és nem adod meg magad!
Nagyon
szépen köszönök mindent, amit
kaptam Tőled!"
Kőváry György
Személyes
segítség
Módszerem a maratoni beszélgetés,
amelynek
során a segítséget kérő
lehetőséget
kap arra, hogy időkorlát nélkül
beszélhessen
fájdalmáról, vagy az őt
foglalkoztató
kérdésekről egy olyan valakinek, aki
odaadó
figyelemmel, mély
együttérzéssel, és
empátiával hallgatja őt. A több
órán
tartó beszélgetés során
felbukkanhatnak
olyan dolgok is, ami mélyen benne rekedtek, újabb
felismerésekhez juthat, és az
eseményeket sokszor
egy más megvilágításban
kezdi látni.
A hospice-ban eltöltött évek
során egyfajta
alázatot tanultam, és vallom, a
segítés
lényege egy szeretetteljes jelenlét és
elfogadás, valamint nagy-nagy bizalom, hogy a
segítséget kérő társunkban
benne rejlik a
tudás és az erő. Hozzáteszem
természetesen
a gyásztanácsadói tapasztalatomat, de
valójában ezt a meglévő erőt
és
tudást igyekszem előhívni.
Személyes
segítséget kérhetsz itt!
"Kedves
Magdi!
Épp
egy hete, hogy
beszélgettünk. A szerető csöndben, amit
melletted
átéltem sok olyat hallhattam meg a
saját
életemről belülről, amit még
egyedüllétemben sem mertem soha
felhangosítani.
Már kevésbé sodornak el az
érzelmeim
és bátrabban úszom az
érzelmeim
tengerében. A veled való
találkozás
számomra egy hosszú vajúdás
utáni
gyöngéd születéssel
ért fel. Nagyon
köszönöm, hogy vagy és
voltál nekem azon a
szép napon! Szeretettel gondolok rád: Szabolcs
Judit"
|
|
 |