Elveszítettél valakit, akit szerettél? Szeretnék segíteni neked életednek ebben a nehéz szakaszában, a gyász szomorúságában. Megosztom veled a fájdalmadat, ha ketten hordozzuk, talán könnyebb lesz. Felajánlom a szeretetemet, a veled levésemet és a szakértelmemet. (Ha kisbabádat veszítetted el, kérlek a Vendégbabák menüpontra kattints.)

Életünk szüntelen változás,
amelynek során folyamatosan meg kell válnunk valamitől. Néha olyan nagy veszteség ér bennünket, hogy azt gondoljuk, talán soha nem szabadulunk meg attól a fájdalomtól, ami az életünk részévé vált. Egy mély gyász viseléséhez szinte hősies bátorságra van szükség.  A gyász sötétség, a gyász magány, a gyász  elszigeteltség, a gyász reménytelenség, a gyász a jövőnk  elbizonytalanodása, a gyász  az érzelmek  és gondolatok kontrollálhatatlan áramlása.

A fájdalomból azonban van kivezető út. Szívünkben örökre megőrizve eltávozott szerettünket, lassan az élet, a fény felé fordulhatunk, és elindulhatunk megtalálni ismét a békénket.

Most azonban még nehéz. Mi segíthet, hogy ne szenvedj annyira?

A legerősebb megtartó erő az emberi szeretet. Sok éves gyásztanácsadói tapasztalatom szerint a legnagyobb segítség az a közösségi háló, amely körülveszi a szenvedő embert. A közeli hozzátartozók, barátok, munkatársak. Fordulj bizalommal a téged szerető emberek felé, és kérd, hogy hallgassanak meg, legyenek néha veled. Nyugtasd meg őket, hogy ez maga a segítség, nem vársz többet, ne féljenek attól, hogy nem képesek a segítség nyújtására.

További segítség lehet a sorstársi közösség. A Magyar Hospice Alapítvány szárnyai alatt minden ősszel gyászcsoport indul, amely óriási segítség lehet számodra.  Két csoport is működik, egyik babájukat elveszített szülők számára nyújt segítséget (vetélés, halvaszülés, korai halál), míg a másik csoport minden egyéb gyász esetén. Mindkét csoport látogatása díjtalan. Nyolcadik éve vezetek csoportot a Budapest Hospice Házban önkéntesként, és bátran merem állítani: a sorstársi közösség ereje szinte felbecsülhetetlen.

A gyász olyan nagy teher, hogy meg kell ragadni minden kis lehetőséget, ami segíthet elviselni. A visszajelzések szerint a vigaszlevelek is sokat jelentenek. Megrendülök, amikor ilyen válasz leveleket kapok: "Magdi, ne engedd el még a kezem!"

Kríziseinkből megerősödve kerülhetünk ki, félelmetes veszteségeink életünk sorsfordítójává válhatnak. Nem azt mondom, hogy jó, hogy megtörtént, ami megtörtént. Sajnálom, hogy fájdalmas veszteség ért. Csak azt szeretném, hogy tudd, ha már megtörtént a tragédia, a veszteség, és ezen már nem lehet változtatni, lehet értelmet találni abban, amivé formál a gyász kohója, és van élet a veszteség után.

Nem könnyű azonban egyedül kimozdulni a mélypontról, néha nem elég a hozzátartozók támogatása, vagy a sorstársi csoport ereje, még több segítségre van szükség. Ehhez kínálom fel szerető támogatásomat és tudásomat.