Van-e, lehet-e vigasztalódást találni a folyamatosan kínzó fájdalom, hiány közepette?
Az elsődleges válasz: nem!
De van és kell, hogy legyen egy hely, ahol kimondható a kimondhatatlan, átérezhető az elviselhetetlen érzés, mert megtart és támogat egy csoport. Egy önsegítő csoport, ami ugyanolyan fájdalommal küzdő emberekből áll, mint mi vagyunk…akikkel összeköt a fájdalom, de a fájdalmon keresztüli kapcsolódás nem hozzátesz a sajátunkhoz, hanem hihetetlen módon enyhíti azt.
Ha már a mindennapokban mindenki csak azt várja el tőled, hogy már ne gyászolj, már ne járj szomorú arccal, hisz már eltelt x idő…ami akármennyi is lehet, a gyászt nem az idő gyógyítja, a közhiedelemmel ellentétben. Ami gyógyító lehet, az a befelé fordulás és a segítség kérés és annak elfogadása. Kimondani, hogy fáj, hogy hiányzik, de azt is, hogy haragszom, hogy dühös vagyok, még ha nem is érted, hogy miért és ha rögtön bűntudat érzés társul mellé is..rengeteg érzelem jelenik meg és kér figyelmet magának a gyászfolyamat során, a kérdés, hogy mit teszünk velük. Ha van egy közösség, ahol ez kimondható. felvállalható és megtapasztalható, hogy ezek a sokszor akár ambivalens érzések teljesen természetes velejárói a gyászfolyamatnak és azzal, hogy kifejezésre jutnak, enyhülnek is, meghozva idővel a valódi gyógyulást.
A 10 alkalmas gyászfeldolgozó-csoport épp ebben segít. Vigasztalódást ad, végig kísér, megtart és támogat.
Üdvözlet! Ez egy hozzászólás.
A hozzászólások moderálásához, szerkesztéséhez és törléséhez látogassunk el a honlapunk vezérlőpultjának
Hozzászólások menüpontjához.
A hozzászólok avatarját a Gravatar biztosítja.